Sűrű erdőn át kergeti a leányt,
Ki számára, ha megáll, az halál,
Nem tudhatja, hogy semmi esélye,
Úgyis kicsordul minden csepp vére.

Nem hallja már a lány a vad csörtetését,
Azt hiszi szegény, hogy megmentette lelkét.
Bizony nagyot tévedett, és már érzi,
Ezen az éjen életét bevégzi.

Hátranézett hát, hogy lássa támadóját,
Ám ekkor testén a rémület futott át.
Amit látott, az nem volt sem farkas, sem ember,
S mi a lényt sebzi, nincs olyan fegyver.

Lecsapott hát a vad, belémart a húsba,
Összeragadt a vértől a sűrű bunda.
Midőn az áldozat ernyedten hullt a földre,
Átkozta magát a vadállat örökre.