A sasnak sokféle fajtája van, amelyek színre és nagyságra különböznek egymástól. Legkisebb a mezei sas vagy kánya, a legnagyobb a kőszáli sas, bár van kis kőszáli sas is, amelyik csak évek múltán, ha már megnőtt, azután lesz nagy.
A sast sasok nemzik, és ez mindaddig így is lesz, amíg Núbia párduca nem fog szülni egy gyáva nyulat.
A sas igen bátor madár a nálánál gyengébb állatokkal, amelyek védekezni képtelenek ellene. Éppen ezért a madarak királyának is nevezik.
Száraz, napos időben látni, amint a sas szép szabályos köröket ír le a levegőben, és mind magasabbra és magasabbra emelkedik, aztán siklórepüléssel zuhan le csaknem a földig. Ezért a sast a repülőgépfélék családjához sorozzuk.
A sast nagy előszeretettel vadásszák, ami úgy történik, hogy a fészke közelében lesbe áll a vadász, megvárja, míg a sas repülni kezd. Akkor hirtelen golyót ereszt bele, s a sas, ha a golyó talál, motorhiba miatt kénytelen leszállni. Akkor a vadász odamegy hozzá, és európai módszer szerint foglyul ejti, azaz agyonüti.
A sas igen okos állat, a repülésben kiváló, technikai kísérletekkel is foglalkozik. Föl van jegyezve róla, hogy egyszer egy kis gyereket akart a repülésre megtanítani, amiért is karmai közé kapta, fölvitte a magasba, és eleresztette. A kísérlet nem sikerült.
A sas a fészkét csaknem hozzáférhetetlen helyeken, igen magas fákra rakja, ahová anélkül, hogy a fák törzsét beszappanozná, nem mászhatnak fel a fészekrabló suhancok. Ide rakja a nősténysas a tojásait, nehogy a rossz emberek rántottát csinálhassanak belőlük.
A sas hangját vijjogásnak nevezik, mert hasonlít a civakodó vénasszonyok hangjához.
A sasnak olyan éles szeme van, mint a sasnak. Rendkívül messzire lát, s mikor a magasban kering, a legkisebb állatot is meglátja és lecsap rá. Ez ellen az állatok úgy védekeznek, hogy sokan vannak, s mivel a sas közülük csak egyre csaphat le, a többiek ezáltal kinn maradnak a viccből, sőt még jól is mulatnak az úgynevezett áldozat pechjén.
A sassal közeli rokon a keselyű, ami tulajdonképpen nem más, mint egy olyan sas, amelyik döglött állatokat eszik, ami nagy ízléstelenségre, de kitűnő gyomorra vall. A keselyűk még nagyobbra is megnőnek, mint a sasok. Legnagyobb köztük a kondorkeselyű, amely az Andok hegyláncaiban tanyázik, amit ezért Undok hegyláncnak is szoktak nevezni.
Úgy a sasnak, mint a keselyűnek élettartama igen hosszú, néha száz év is, ami azonban e madarak kellő időben való lelövésével redukálható.
A madarak e családjához tartozik még a griffmadár, amely a mesekönyvekben található meg, és a mesekedvelő emberek butaságából táplálkozik, tehát élettartama örök. Életük a törvények védelme alatt áll, amennyiben vadászatukat, azaz a buta emberek agyonütését mindenütt szigorúan tiltják.
Igen szimpatikus a sasok között a kétfejű sas, amely csak döglött állapotban látható, s hajdan címereken tanyázott.