Mert bizonyosra kell vennünk, hogy meghaltak mostanában emberek, akik sokkal jobban szerettek volna egy farkas falkával találkozni, mint néhány, emberek ábrázatát jogtalanul viselő "felelőtlen egyénnel".
A farkas különben a kutyafélék családjához tartozik, mondhatnánk, hogy a farkas egy vadkutya. Táplálékát élő állatok képezik, leginkább a bárányhúst szereti, de megelégszik nyúllal, mókussal, tyúkkal, szamárral is, ha olyan szamár bárányra nem akad, aki éppen hajlandó az ő táplálékát képezni. Ha élő állat nincsen, akkor kínjában a gyökeret, a füvet, meg a fa kérgét rágja, de meg nem eszi!
Nagyságára nézve a farkas akkora, mint egy jól megtermett komondor, sőt a színére, élettartamára, táplálkozására és kedvenc szórakozásaira nézve is pont akkora. Aki pedig nem tudja, hogy mi az a komondor, s esetleg azt sem tudja, hogy mekkora, hát az most figyeljen nagyon jól. Matematikusok ugyanis pontosan kiszámították, hogy egy teljesen kifejlett tacskó testének hosszát meg kell szorozni a két füle között mért távolsággal, majd az egészből ki kell vonni a testsúlyának 85%-át. Ez az eredmény képezi a komondor testének hosszát. Ez pedig ugyan akkora, mint a farkas.
A farkast a régi magyar nyelv fenének, fenevadnak hívta, de mivel a fene szót használni betiltották egyes politikusok, ezért elkezdték farkasnak mondogatni. Ez a név aztán rajtaragadt a szegény, ártatlan állaton. Persze ugyanúgy mondogathatták volna fülesnek, szemesnek, vagy fogasnak is, de nyílván elfelejtették.
A farkas színe rozsdavörös, hasonlatos a kétfilléres és a krajcár színéhez, amire öreg emberek, akiknek jó a memóriájuk, még biztosan emlékeznek. Gyöngébbek kedvéért elmondjuk, hogy a kétfilléres és a krajcár készpénz volt, kis kerek, lapos bronzdarabka. Őseink két ilyen bronzdarabkát fizettek, ha át akartak menni Pestről Budára a hídon. Ebből is látható, hogy milyen rettenetes életük volt őseinknek. Azóta a világ nagyot fejlődött, az általános emberi boldogság emelkedett, mi már ingyen mehetünk át a hídon.
A farkas azonban nem szokott hídon mászkálni, legalábbis akkor nem, amikor ember is látja, ami nagyon is félénk természetére vall.