A szvembe fjdalom
2004.09.29. 19:33
Forr flledt az jszaka, s n aludni vgyom,
De csak lmatlanul forgoldom, elkerl az lom.
A nyitott ablakhoz lpek, bmul rm a sttsg,
Nem ciripel egy tcsk sem, alszik minden szpsg.
Valahol a tvolba egy vonat fttye szl, Kihalt utck magnyban csak a csnd kborol. A hold lmosan egy felh mgl nz rm, Kevs csillag ragyog ezen az jszakn.
A szvemben fjdalom, a lelkemben ressg, gy rzem a szerelem csupa kesersg. Elhagyatva, megcsalva, kifosztottan llok. Hazug ez a vilg, megcsaltak az lmok.
Taln knnyebb lenne, ha gyllni tudnlak. De a magnyom szinte vlt utnad. S br mg bennem lktet a megcsals fjdalma. Mgis hozzd szll lelkem halk shaja.
El kell, feledjelek. El kell, engedjelek. Csak az emlkeimben lehetek majd veled. Viaskodik bennem az sz s az rzelem. Pedig tudom jl, hogy hazug e szerelem.
A hajnal felvltja a szomor jszakt. S messzire zi az jszaka dmont. Vidm madrdallal ksznti a napot. Elspaszt nhny hunyorg csillagot.
A kel nap magba cskolja a harmatot, S ragyog kkre festi az gboltot. Elringat a hajnal, s n ellmosodom, Halott angyalok lmait lmodom...
|